please dont leave me

Amikor minden összeomlik körülöttem, és bennem is lassan, talán pont akkor kell jönnie a segítségnek, amit köztudott, hogy nem fogadok el. A szívem? Darabokban, de nem is erőlködöm, hogy egyben legyen és csillogva tündököljön, mert hát majd fog, ha eljön az ideje. Most az a dolga, hogy pihenjen. Az arcom? Mint aki hónapok óta nem aludt.. Hát valós.

Valami most mégis van, illetve remélem. Nem szeretném senki véleményét meghallgatni or végigolvasni a családi állapotommal kapcsolatban. Nem írok semmi biztosat, nem szokásom, de kezdek megint megbolondulni :D A semmiből jött és mindennel meghülyít, ami csak létezik. Felkelek azért fél 6kor- ami nekem hajnalok hajnala, hiszen suli időben sem kelek ilyen korán-, csak azért, hogy beszélhessek vele. Délután már majd megőrülök annyira várom azt a kis ablakot hogy süni bejelentkezett. Este nem tudok aludni anélkül hogy miután elment msnről, ne próbálnám meg utólag kifejezni az érzéseimet. És kedvel, jobban kedvel, mint ahogy kedvelni szokás valakit. Nem akarom elhamarkodottan kijelenteni, hogy szeret, pedig szeretném ~ ha szeretne:$ El akar hozzám jönni, nem érdekli mennyi az út, és azért akar velem lenni, amilyen vagyok. Magamért szeret, izé kedvel. Ez jó :) Tetszik...:)

Nem lenne semmi baj, de valami icipici dolog visszatudna rántani...-ha akarod tedd meg, most még nem késő. még mindig visszamennék, még mindig sze..... tovább nem megy így. vagy mindent, vagy semmit.-

winter time.

Elnézést azoktól, akiket foglalkoztat az irományom, és nem tettem kéréseiknek eleget. De most itt vagyok, és újra billentyűt ragadtam. Mostanság nincs időm még szabadidőt élvezni se, ebből kifolyólag a gép előtt sem a blogom az első és legfontosabb. Túl sokat kell tanulnom, és lefoglal a szervezkedés. Mennem kéne barátokat látogatni, meg oda ahová a szívem húz, és ugye aprólékosan a holnapjaim tervezése is leköt...

Köszönöm azoknak az embereknek, akik tartották bennem a lelket, hogy mindig minden körülmények között velem voltak. Köszönöm a szerelmemnek a hitét és a gondoskodását, valamint azt, hogy szeret. Köszönöm annak az embernek, hogy nem engedi el a kezem, aki a legfontosabb marad örökre.

Ez alatt a kihagyás alatt csak arra jöttem rá, hogy ki az én örök legjobb barátom, ki az az ember aki nélkül nem tudok élni és persze nem utolsó sorban, hogy igen is van NEVEM, mindenki tudja ki az, ha azt hallja Roxi (legalábbis a környezetemben), ezért mindig lesznek szarkavarók, akik irigyek. Így van rendjén.

Ma megtanultam palacsintát sütni, és félretenni a haragom mami lelki békéjének érdekében. Meg még igazából ezer dolgot tanultam...

Ezúton is szeretnék jobbulást kívánni Paluska Máténak! Gyógyulgass Husi, a hétvégén szükségem van arra, hogy ÉLJ:D Nélküled nem olyan jó :( (L)

csók: Foxy :)

remember me

Hányszor kéne még elmondanom? Hogy kéne megfogalmaznom? Egyre inkább úgy érzem, valami nagyon fontosat elfelejtettem elmondani. De ezúttal nem játszom nyomozót, nem fogok utána járni minek a következménye. Hisz csak nekem fájna. Leszek én aki hallgat, aki szép csendben elmúlik a világból, egy hajszálnyi remény nem köt már ide. Csak várok. Szeretnék beléd látni, neked miért könnyebb, és jobb, hogy megértsem nekem miért nem megy. Furcsa minden nap idegileg roncsnak lenni. Furcsa, hogy ez lettem hirtelen.

2 dolgot szeretek. Alkotni és a deszkámat. Most rá sem bírok állni, leszédülök, nem megy, pedig próbálkozom. Mit alkotok? Bajt. Azon kívül semmi egyebet.

Elérted amit akartál, remélem örülsz. Gondolkozz el, keress és magyarázz. Várom. Vagy soha sem szerettél, vagy szeretsz és félsz. Egyszer kérnél bocsánatot, csak mondanád, hogy nem akartad vagy nem akarod, tudod én mindent elfelejtenék. Ugyan úgy ugranék a nyakadba, mint régen, ugyan olyan őszintén mosolyognék. De nem kérhetem, mert nem tudom mi játszódik le benned. Csak mondd, amit akarsz, ölj meg vele, ha kell. De ne hazudj!

feel..

Aki mindenkit szeret, lényegében nem szeret sok mindenkit, csak a bonyolultabb módját választja annak, amit a csendes emberek. Akit mindenki szeret, lényegében nem szereti szinte senki, (hiszen az embernek természetes, hogy a barátai mellett ellenségei is vannak,) talán egy érdek hajtja őket. Tévhit, hogy aki sokszor mondja, hogy szeretlek, valójában nem gondolná komolyan. Mért ne tehetné? Nem mindenki a tettekkel bizonyít, néha kevés a lélek arra, hogy cselekedjen minden körülmények között. Így tévhitnek találom azt is, hogy aki megszólalni is fél, nem szeret senkit, mert nem tartja arra érdemesnek őt/őket, hogy megtisztelje néhány szép szóval. A csendes emberekből is valami kiváltja, hogy ilyen viselkedésformában élnek tovább, ezért nem hinném, hogyha nem mer közeledni azt azért tenné mert nem tartja elég értékesnek az embert.

Néha szükség van a menekülés legelfogadhatóbb formájára. Igazából ezer és ezer ok kényszeríthet menekülésre, rajtunk áll mit teszünk. Néha mérlegelni kell a dolgok fontosságát, hogy a bennünk kialakított fontossági sorrend szerint tudjunk élni és ne legyen bennünk káosz. Egyszer úgyis megértjük, mégha önkéntelenül is indulunk el, hogy miért tettük. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mennyire fontosak a dolgok, melyeket magunk mögött hagyunk. ~Mennyire hiányzik az, amire talán soha nem is figyeltem. Mennyire hiányoznak az érzések, az emberek, akik mindeddig fel sem tűntek. A megszokott helyek, melyekre azt hittem ráuntam. A magány amit hanyagolnék, és nem azért mert félek az egyedülléttől. Egyszerűen szétmarnak az emlékek belül és az érzések, amiket az idő megváltoztatott.~

És talán mára az utolsó igazság. Egy kedves tanáromtól hallottam, aki ugyan semmit sem tudott az életemről, és mégis úgy kezelt, mintha évek óta nyitott könyv lenne számára az életem. Nem tudom honnan ismert meg rettentő hamar, hiszen nem voltunk sosem olyan baráti viszonyban, még csak nem is beszéltünk négyszemközt annyiszor, hogy mindent tudhatott volna. Szeretném, ha örökre titok maradna, így érdekesebbek és talán érthetetlenebbek az emlékek. ~Nehéz elengedni a rosszat és a mégrosszabbat is.~ Talán arra érthette, hogy nem mindig tudunk különbséget tenni jó és rossz között. Hogyan lehet valami egyszerre jó és rossz? Én sem tudom. Ha valamit rossznak ítélek meg és végre megszabadulhatnék tőle, hezitálok. Jobb lesz az nekem ha elengedem? Tényleg semmi előnyöm nem származott belőle? Biztosan jobb lesz nekem ezután?... - Kedves Xy, tudom, hogy nem olvassa ezt, mert hogyan is tehetné...De köszönök mindent, rengeteg okosságnak vettem hasznát, és egyúttal köszönöm a gondoskodást és a törődést is. Talán ha nem lett volna ott nekem a nehéz időkben, most nem lenne min elmélkednem, és nyílván máshogyan alakítottam volna a dolgokat. Ha majd egyszer már végképp nem megy, ha már nincs célom, se álmom, ígérem visszatérek erőt meríteni és újra bátran nekiindulni a világnak. Úgy érzem most vagyok valaki, azóta az esős nap óta úgy érzem van Isten, és mindig velem. Visszakaptam a hitem, amire büszke vagyok, és ez maga nélkül nem sikerülhetett volna. Most van miért élnem, még akkor is látom a napot, ha az nincs is.

Tudod hányszor akartam már elmondani? De valahogy megrekedt a szó. Ahhoz tudnám hasonlítani, mennyire nem tudtam szóhoz jutni karjaidban, mennyire képtelen voltam a legszebb szónak a kimondására, ami még mindig nem közelíti meg az érzéseimet irántad. Csak öleltelek és puszit adtam újra és újra, valahogy nem tudtam kimondani, hogy szeretlek, pedig hidd el, sokkal jobban éreztem mintha valaha eddigi életemben.

Tudnod kell, hogy te vagy a világon a legtökéletesebb srác, aki úgy tudja szeretni azt a végtelenül átlagos barátnőjét, hogy ő a világ legszebb lányának érzi magát, és azt hiszi nála nagyobb szíve kevés embernek van, pedig ez nem igaz. Te hiteted el vele a gondoskodásoddal és szereteteddel. Ha még mindig szerencsétlennek éreznéd magad, mondok még valamit. Ennek a lánynak te vagy a mindene, miattad kapta össze magát, évek óta először ült könyv fölé, elment a biztonságos otthontól nagyonnagyon messzire mert végig csak egy hajtotta: megfelelni a szerelmének. Levágatta a szép hosszú haját, mert azt mondtad szeretni fogod rövid hajjal is. És nem azért szereti az új haját, mert rájött, hogy jóláll neki, hanem azért, mert tudja, hogy szinte lényegtelen a haja ebből a szempontból. Nem iszik és visszafogta magát a káros szenvedélyeivel kapcsolatban, az egyetlen amivel nem tudott felhagyni, Te vagy, bár nem káros. Élete legjobb style-jára váltott, nem érdekli szinte semmi, ami az értékrendje szerint nem elég fontos. Csak 2 dolognak él, neked és a deszkájának. Mellette voltál akkor, mikor meghalt Lucy, amikor mindenki hátat fordított neki, amikor a saját családjában is elvesztette a hitét. Szeretted. És Ő ezt nem felejti el, ahogyan azt sem, hogy örökké... Csak egy szó és mégis nektek, kettőtöknek olyan jelentést birtokol, olyan mást, különlegest. Jól figyelj hát ide drága, Te vagy a világ legjobb embere, az ő számára. Ne érezd magad rosszul, ha valami nem sikerül, ő ott lesz veled mindig, megbánhatod bárhogyan, ő nem fog tudni haragudni. Csak egy lány, s te mégis szereted, pedig van nála szebb is és közelebb is lakik talán hozzád, de te mégis csak őt akarod. Várni mindig megéri, ha más nem, tapasztalatszerzés céljából. Ha rá vársz, remélem nagyon boldogak lesztek, mert megérdemlitek egymást. (:

~Tudod szivem, az életem adnám érted. Nem túl értékes és meglehetősen romlott is. Tehát a szívem, hisz ragyog, mégha fizikailag egy romhalmaz is. Pár év, és lesz valahol egy hatalmas házunk sok kutyussal és ciccel és virággal meg szomszédokkal és szép zöld fűvel és ez a része lesz az ami teljesen lényegtelen, mert veled leszek (: Boldog és szerelmes amíg csak élek, veled leszek megígérem (: mint két róka..

Útbaigazítás

Valaki magyarázza meg nekem miért nem lehet semminek sem örülni és folyton csak nyígni? Emberek, karácsony van, mindenki gondol mindenkire valami aprósággal, de nem ezen kéne a hangsúlynak lenni, hogy vett nektek valaki valamit, hanem azon, hogy egyáltalán eszébe jutottatok annak a pár embernek (jobb esetben). Mi történik akkor, ha nem azt kapod, amit szeretnél? Hát semmi...Ezer oka lehet annak, amiért nem kaptad meg. Bunkóznak a szüleid? Nem 10 éves vagy már, hogy ne értsd meg a tényt, hogy nem lehet mindenkinek jó napja még karácsonykor sem... Remélem felfogjátok azzal a borsónyi agyatokkal, hogy nektek még van kivel ünnepelni, de van akinek nincs. És ő azt is túl éli, hogy nincs anyu meg apu, nincs sült husi meg rengeteg süti.

Nekem is vannak vágyaim, óhajaim... Szeretnék a szerelmemmel lenni, de kivitelezhetetlen. És? Lassan fél éve minden nap a szeretetet ünnepeljük, hogy vagyunk egymásnak. Lesz még rá alkalom hogy a szereteten legyen a hangsúly, bőven. 5 éve nincs anyu... Mégis itt vagyok és meg sem szólaltam, hogy pocsék karácsonyom van, de elhiheti mindenki, hogy azért mert nem mondom még nem a legjobb. 5 éve nincs apu. Mégis ott ültem ma az "új" családommal és örültem, hogy örültek. Az lenne a legnagyobb ajándék ha mami újra bírna járni, anya bekopogtatna az ajtón és nevelőapum kezét fogva. Ez már nem lesz többé. És kibírom, bár nehezen, nézni ahogy szenved mama és lényegében bilincset rak ezzel a család hangulatára. Ez van. Nem lehet mit tenni. Elhiszem mindenkinek van problémája és különb is, de akkor sem ok arra, hogy ócsároljátok azt, amiért más szívét lelkét adná vagy netán adja is... Remélem felfogtátok a mondanivalóm lényegét és bocsánatot kértek azoktól akiket megbántottatok.

ha megigéred...buta

Problémák és megoldások.

Ekkora szarban még talán soha életemben nem voltam, de nem érdekes. Van az a tény, hogy vigyáznak rám, és nagyobb bajom nem lehet. Kezdem rossznak érezni magam. Tudjátok van egy pici rejtett világ, ahol csak én vagyok, és tűz fon határt köré. Nyílván megég mindenki aki megpróbálja átlépni azt a bizonyos határt. Egy valaki tűr, és szeret. Nézzen mindenki magába, tényleg tetőtől talpig és kívülről belülről tökéletesek vagytok? Ugye nem... Ő az. A hibáival együtt is. Törekedhet bárki, csak mert kedves vagyok, még nem kell feltétlen bízni a sikerben. Nagyon kevesen látnak át rajtam, és mégha tudják is a mondataim, tetteim mögötti igazságot, kínozza őket. Nem vágyom arra, hogy szeressenek, csak békét akarok. Túl nagy háború dúl bennem évek óta, elég a lelkemet elcsitítani, önkontrollt gyakorolni és önmagat befolyásolni. Abban biztos lehet mindenki, nem tud ártani már bármiféle jöttment, lehet próbálkozni, csak nagyon kevesen tudnak a lelkembetaposni. Tanultam önvédelmet, míg más hülyének nézett. Ki is a gyenge? Aki sír ha az igazságot a képébe vágják és feldúltan, meggondolatlanul cselekszik, vagy az aki áll némán és hallgat, öl a tekintetével. Nem fogok ezután sem vitát nyitni senkikkel. Nekem nem ér annyit egy átlag ember, hogy viszonozzam taplóságát. Felesleges szó és időpazarlás. Sajnálok mindenkit aki nem hisz. Hinni tudni kell. A saját világodban, ha az Isten számodra nem létezik.

Önkifejezés

Akinek nem tetszik amit művelek, lényegében bújjon el. Mert a gyávákat megvetem. Fél és retteg az aki megszólja azt, amit szívvel lélekkel csinálok. Féltés? Ugyan...Ti az embert is csak akkor látogatjátok ha már halott. Akkor gondoltok rá, mikor már fel sem hívhatjátok. Senkik vagytok. Kibaszottul senkik. A kivétel meg örüljön, mert érdemes arra, hogy...(: