feel..

Aki mindenkit szeret, lényegében nem szeret sok mindenkit, csak a bonyolultabb módját választja annak, amit a csendes emberek. Akit mindenki szeret, lényegében nem szereti szinte senki, (hiszen az embernek természetes, hogy a barátai mellett ellenségei is vannak,) talán egy érdek hajtja őket. Tévhit, hogy aki sokszor mondja, hogy szeretlek, valójában nem gondolná komolyan. Mért ne tehetné? Nem mindenki a tettekkel bizonyít, néha kevés a lélek arra, hogy cselekedjen minden körülmények között. Így tévhitnek találom azt is, hogy aki megszólalni is fél, nem szeret senkit, mert nem tartja arra érdemesnek őt/őket, hogy megtisztelje néhány szép szóval. A csendes emberekből is valami kiváltja, hogy ilyen viselkedésformában élnek tovább, ezért nem hinném, hogyha nem mer közeledni azt azért tenné mert nem tartja elég értékesnek az embert.

Néha szükség van a menekülés legelfogadhatóbb formájára. Igazából ezer és ezer ok kényszeríthet menekülésre, rajtunk áll mit teszünk. Néha mérlegelni kell a dolgok fontosságát, hogy a bennünk kialakított fontossági sorrend szerint tudjunk élni és ne legyen bennünk káosz. Egyszer úgyis megértjük, mégha önkéntelenül is indulunk el, hogy miért tettük. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mennyire fontosak a dolgok, melyeket magunk mögött hagyunk. ~Mennyire hiányzik az, amire talán soha nem is figyeltem. Mennyire hiányoznak az érzések, az emberek, akik mindeddig fel sem tűntek. A megszokott helyek, melyekre azt hittem ráuntam. A magány amit hanyagolnék, és nem azért mert félek az egyedülléttől. Egyszerűen szétmarnak az emlékek belül és az érzések, amiket az idő megváltoztatott.~

És talán mára az utolsó igazság. Egy kedves tanáromtól hallottam, aki ugyan semmit sem tudott az életemről, és mégis úgy kezelt, mintha évek óta nyitott könyv lenne számára az életem. Nem tudom honnan ismert meg rettentő hamar, hiszen nem voltunk sosem olyan baráti viszonyban, még csak nem is beszéltünk négyszemközt annyiszor, hogy mindent tudhatott volna. Szeretném, ha örökre titok maradna, így érdekesebbek és talán érthetetlenebbek az emlékek. ~Nehéz elengedni a rosszat és a mégrosszabbat is.~ Talán arra érthette, hogy nem mindig tudunk különbséget tenni jó és rossz között. Hogyan lehet valami egyszerre jó és rossz? Én sem tudom. Ha valamit rossznak ítélek meg és végre megszabadulhatnék tőle, hezitálok. Jobb lesz az nekem ha elengedem? Tényleg semmi előnyöm nem származott belőle? Biztosan jobb lesz nekem ezután?... - Kedves Xy, tudom, hogy nem olvassa ezt, mert hogyan is tehetné...De köszönök mindent, rengeteg okosságnak vettem hasznát, és egyúttal köszönöm a gondoskodást és a törődést is. Talán ha nem lett volna ott nekem a nehéz időkben, most nem lenne min elmélkednem, és nyílván máshogyan alakítottam volna a dolgokat. Ha majd egyszer már végképp nem megy, ha már nincs célom, se álmom, ígérem visszatérek erőt meríteni és újra bátran nekiindulni a világnak. Úgy érzem most vagyok valaki, azóta az esős nap óta úgy érzem van Isten, és mindig velem. Visszakaptam a hitem, amire büszke vagyok, és ez maga nélkül nem sikerülhetett volna. Most van miért élnem, még akkor is látom a napot, ha az nincs is.