Amikor minden összeomlik körülöttem, és bennem is lassan, talán pont akkor kell jönnie a segítségnek, amit köztudott, hogy nem fogadok el. A szívem? Darabokban, de nem is erőlködöm, hogy egyben legyen és csillogva tündököljön, mert hát majd fog, ha eljön az ideje. Most az a dolga, hogy pihenjen. Az arcom? Mint aki hónapok óta nem aludt.. Hát valós.
Valami most mégis van, illetve remélem. Nem szeretném senki véleményét meghallgatni or végigolvasni a családi állapotommal kapcsolatban. Nem írok semmi biztosat, nem szokásom, de kezdek megint megbolondulni :D A semmiből jött és mindennel meghülyít, ami csak létezik. Felkelek azért fél 6kor- ami nekem hajnalok hajnala, hiszen suli időben sem kelek ilyen korán-, csak azért, hogy beszélhessek vele. Délután már majd megőrülök annyira várom azt a kis ablakot hogy süni bejelentkezett. Este nem tudok aludni anélkül hogy miután elment msnről, ne próbálnám meg utólag kifejezni az érzéseimet. És kedvel, jobban kedvel, mint ahogy kedvelni szokás valakit. Nem akarom elhamarkodottan kijelenteni, hogy szeret, pedig szeretném ~ ha szeretne:$ El akar hozzám jönni, nem érdekli mennyi az út, és azért akar velem lenni, amilyen vagyok. Magamért szeret, izé kedvel. Ez jó :) Tetszik...:)
Nem lenne semmi baj, de valami icipici dolog visszatudna rántani...-ha akarod tedd meg, most még nem késő. még mindig visszamennék, még mindig sze..... tovább nem megy így. vagy mindent, vagy semmit.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése