Elnézést azoktól, akiket foglalkoztat az irományom, és nem tettem kéréseiknek eleget. De most itt vagyok, és újra billentyűt ragadtam. Mostanság nincs időm még szabadidőt élvezni se, ebből kifolyólag a gép előtt sem a blogom az első és legfontosabb. Túl sokat kell tanulnom, és lefoglal a szervezkedés. Mennem kéne barátokat látogatni, meg oda ahová a szívem húz, és ugye aprólékosan a holnapjaim tervezése is leköt...
Köszönöm azoknak az embereknek, akik tartották bennem a lelket, hogy mindig minden körülmények között velem voltak. Köszönöm a szerelmemnek a hitét és a gondoskodását, valamint azt, hogy szeret. Köszönöm annak az embernek, hogy nem engedi el a kezem, aki a legfontosabb marad örökre.
Ez alatt a kihagyás alatt csak arra jöttem rá, hogy ki az én örök legjobb barátom, ki az az ember aki nélkül nem tudok élni és persze nem utolsó sorban, hogy igen is van NEVEM, mindenki tudja ki az, ha azt hallja Roxi (legalábbis a környezetemben), ezért mindig lesznek szarkavarók, akik irigyek. Így van rendjén.
Ma megtanultam palacsintát sütni, és félretenni a haragom mami lelki békéjének érdekében. Meg még igazából ezer dolgot tanultam...
Ezúton is szeretnék jobbulást kívánni Paluska Máténak! Gyógyulgass Husi, a hétvégén szükségem van arra, hogy ÉLJ:D Nélküled nem olyan jó :( (L)
csók: Foxy :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése