Kedvet kaptam az íráshoz, ami elég sokszor van, de valahogy nem érzem blogképesnek a mondanivalómat, meghát újabban időm meg lehetőségem sincs egyáltalán csak gépközelbe kerülni..
Végülis különösebb dolog nem történt velem, csak széthullott a családom. Elég ez ennyinek, annyira nem szorul magyarázásra. Tesókám kivan mint a szar, és mivel rámragad a másik hangulata elég könnyen, nincs jó kedvem nekem se. De velem köbö minden oke. Elkezdtem tanulni (végre), Máté hatására :) Elgondolkoztam azon, hogy túl hülye vagyok én hozzá, és mit ér a szépség ha ész nincs, esetemben persze szépség sem. Mindezek mellett pedig okos lányt érdemel, így hát elkezdtem olvasgatni a könyveket. Hát így már végre minden oke lényegében ami számít, mert a tanárok is felfedeztek bennem némi értelmet újra és én is jobban érzem magam. Szabadidőm persze megint nájne-.- Rohanás az egész életem szinte, de ez van. Amire nincs időm, arra valószínűleg nem is kell lennie.
De rossz, hogy hétvége van és ahogy ráéreznék az ízére, már vége is... Lényegében nem is csináltam semmit, talán még mindig az előzőt pihenem. Hataaaaaaalma volt úristen, imádtam :) Köszönöm mindenkinek aki színessé tette;D Jól esett minden. És jaj de nagyon nincs kedvem visszamenni, mosolyogni, pedig legszívesebben ordítanék:)
MONDD MÁR KI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése