s.h.i.t.

Nem tudom hol vagy, de már jöhetnél. Nem tudom mit csinálsz, mégis érdekel, még ha fáj is. Nem tudom kivel vagy, és lehet jobb is így. Nem tudok úgy élni, hogy mindent, és közbe semmit sem tudok rólad. Lehet ez teszi élvezhetővé a kapcsolatunkat, legyen az bármilyen. Fogalmam sincs mit tehetnék még. Nézem mereven az órát, számolom a perceket, nézem a fényt, látsz-e még valamit odakint, ha odakint vagy, és várok. Szüntelen és türelmetlenül. Megfájdul a szívem, szorít és csak reménykedek, hogy meglátom azt a csöpp kis ablakot. Lecsukom a szemem és elképzelem ahogy nyugtatsz és fogod mind két kezem. Mintha nem is te lennél, annyira más ő mint te. Ő a legszebb dolog az életemben, és éppen azért, mert nem foglalkozik velem a nap 24órájában, csak talán kettőben, és mégis többet ér egy egész hétnél szinte. A hibái teszik tökéletessé, ezért szeretem hát, és nyugodtan várom tovább. Nyugodtan, pedig bennem minden harcol egymással. Egyszer meghalok.