Nem tudom hány betű, nem tudom pontosan mit jelent, nem tudok lényegében semmit sem a szónak az eredetéről, mégis érzek valamit, amit talán leírni nem lehet. Nagyon mély érzés, nagyon belülről jön és néha a mennyekbe emel, néha pedig a földbe tipor. Van úgy, hogy nevetek, mert boldoggá tesz, hogy ezt érzem, és van úgy, hogy sírok, mert nem szeretném érezni. Új ember akarok lenni, és jobb vagyok, mint amilyen valaha is akartam lenni. Külsőleg aligha észrevehető, és aligha veszi észre az a változást, aki nem velem éli le élete jelentős részét. Csak egy lány vagyok a nagy világból, csak egy árnyék, csak egy olyan valami, ami egyszer van, másszor pedig nincs. Ha nem is vagyok, akkor is vagyok, csak annyira gyengén adom az életjeleket, hogy már-már megszűnök. Tudok SZERETNI. Tudok nevetni, hüyülni, ésszel élni, logikusan gondolkodni, játszani, bekötni a cipőfűzőm, kettessével számolni. Nem tudom kinek mikor kéne hinnem, mit mikor tegyek, és nincs időérzékem. Ha rossz vagyok, ha jó, elvárom azt másoktól amit adok. Nyitott vagyok mindenre, csak ti zárjátok el magatokat tőlem. Talán jobban is teszitek. Én mindent csak tönkreteszek. Ezért vagyok vándor szív, lélek.
Tiszta szívemből szeretem az egyetlen szerelmemet, a családomat, a barátaimat, akikkel leélem életem jelentős részét, az állataimat, a művészetet, a szeretetet és a törődést. Még mindig olyan más vagyok, mint TE?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése